Ma este fáj a minden és a semmi,
a lelkemen lyukat szakít a csend,
de nincs erőm sebére gézt tekerni,
felette karvalyoknak árnya leng.
Kavargva húsomért verekszenek meg,
a csőreik kemények, élesek,
esélyt sem adva már a földi létnek,
vadul visongja mind a végzetet.
Cibálva százezer darabra tépnek,
a véremet magukba szürcsölik,
mutatva tüntetőn pokolnak, égnek,
ma ők a rend, a kény, a vágy, s a hit.
Utána mind a fészkeikbe térnek,
hol egyre zeng a győzedelmi ének.
4 hozzászólás
Kedves Imre! Prometheus mitoszát juttatta eszembe a vers. Persze a “rend, a kény, a vágy, a hit” a hatalom szféráival is asszociálható. Nem szeretném belemagyarázni. Gratulálok a vershez. Tisztelettel. santiago. Az első és sikertelen hozzászólásért elnézést! Ügyetlen voltam a telefon billentyűzetével.
Kedves santiago,
köszönöm soraidat.
Asszociálj csak bátran, nem tudsz nagyot tévedni…
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Elismerésem!
Annyi szükségtelennel és muszájjal kell küzdeni
“ma ők a rend, a kény, a vágy, s a hit”
Gartulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor,
igen, nehéz ügy ez, mert azzá tettük.
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal, Imre