Van, akire az Isten rátalál,
És van, aki rátalál Istenre – nagy dolog -,
De van, aki megleli magában az Istent,
És amúgy, igazán szívből vele eltársalog.
Te is ilyen vagy hulló csillagod egén,
Megtalálod, amit keresel,
És hiszed, hogy van remény,
Pedig elbánt veled a sorsod, kemény…
Mint ahogy elbánt mindannyiunkkal,
Kik éreznek, szenvednek – mások helyett –
És alázattal keresnek kegyet, dacolnak
Földi hívságokkal, és elégedetlenek.
Mert ami úgy hiányzik, mint egy falat kenyér,
Az nem található az atomok egén,
És a galaxisok mélyén sem leled,
Csak benned munkál, és csak veled.
3 hozzászólás
Kedves Horvaja!
Nagyon tetszett!
Tele szebbnél szebb gondolattal,érzésekkel!
Gratulálok:sailor
ez a rész különösen.
"Mint ahogy elbánt mindannyiunkkal,
Kik éreznek, szenvednek – mások helyett –
És alázattal keresnek kegyet, dacolnak
Földi hívságokkal, és elégedetlenek."
Üd:sailor
Kedves sailor!
Nagyon örülök, hogy olvastad ezt a verset, és nagyon örülök annak is, hogy tetszett, és ennek hangot adtál. Szeretem ezt a versemet, mert egy bizonyos eseményhez köthető megszületése, egy bocsánatkéréshez. Félreismertem egy barátomat, és megkövetem őt. A barátság sajnos, elillant, mint annyi fontos dolog az életben, de magamban hordozom azóta is. Köszönöm, hogy feltűnt neked, valóban, mély érzelmeket rejtenek a sorok.
Barátsággal,
Janó