Hallod a híreket: több ezer ember
távol Ázsiában…
Ki tudja, hányan
haltak meg, tűntek el,
lettek sebesültek, hajléktalanok,
özvegyek, árvák…
Nem tudni számát,
egy biztos: gyászolni megvan az ok.
Messze bár tőlünk e felhő,
mégis oly nagy, hogy árnyéka
egészen idáig eljő,
vezércikk, fő-téma,
képzelni rettentő…
Pár percig komorabb; s tán kissé komolyabb
lettél ma.
7 hozzászólás
Kedves Emil!
Gratulálok a téma feldolgozásához, egész jól sikerülttömör képben átadni a fájdalmas katasztrófát.
Szeretettel:marica
T.c.
Szép, szomorú mű. Többi gondolatomat "marica" már elmondta.
A.í.: Faddi Tamás
Köszönöm az olvasást és a hozzászólásokat. Üdv.Á.E.
Szomorú témát választottál versednek kedves Emil! Attól tartok fogunk még ilyen híreket hallani…
üdv,
Beró
Igen… Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Üdvözlettel: Á.E.
Kedves Emil!
Mélyen megérintett versed, igazán nemes bensőre vall műved gondolatisága, s érzékeny jellege!!!
Köszönöm, hogy megírtad, s hogy olvashattam!
Üdvözlettel: Zoli
Kedves Zoltán!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást, a bátorítást, értékelést.
Üdvözlettel: Á.E.