Szűk
a tanterem
két négyzetméteren,
keskeny mezsgye,
csak helyben topogok
börtönömbe zárva,
nincs gyerekzsivaj,
faltól falig tartott órák
katarzissal nem járnak,
a laptop piszkosul személytelen,
kopnak
a betűk a billentyűzeten,
a terhelés lassan amortizál
– bár alig szegi kedvem –,
elnyűhetetlen anyagból vagyok;
fiam épp füvet nyír,
én vacsorát főzök,
sütemény jár mellé,
bodzaszörp,
gondtalan csevej
és felhőtlen nevetés;
Montessori híres elszántsága
munkálkodik bennem,
pedagógus vérvonal,
szakmai alázat,
mégsem kerek a világ;
nagyapám a nemzet napszámosa volt,
én rabszolgaként húzom az igát,
ám a számítások szerint
minden a legnagyobb rendben,
bár csak a számítók
értik a képletet,
mert fejemben nem áll össze
a hivatás matematikai trendje,
naprakész táblázatokban
vergődik az igazság,
míg én emberi sorsokat látok,
orromnál tovább –
a gyerek nem statisztikai adat!,
nem darab-darab;
lelkesen hirdettem –
„tanítanék mosolyt, álmokat, reményt”,
ma
értetlenül,
megtépázott hittel,
füstös romok foglyaként
élem a láncra vert szabadságot,
hol a bizalom ismeretlen,
ám börtönbe zárni a szellemet
nem lehet,
szabadon szárnyal –
hát lesz még repülés,
hallik madárdal,
zsendül új tavasz,
és sok fecske csivitel nyarat;
addig
hajnali négy és öt között
muskátlis balkonom csendjén
mézes zöld teám gőzölög,
nyugat felé fordítom tekintetem,
mert
szűk a tanterem
két négyzetméteren.
Ne ünnepeljetek!
21 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Ebben minden benne van. A mostani és a pedagógusok helyzete- "nagyapám a nemzet napszámosa volt,
én rabszolgaként húzom az igát" – megbecsülés kellene végre! 40 évig én is tanítottam, tudom és láttam/látom, tapasztaltam/tapasztalom ami a tanárokkal történik. A gyerekeket oktatni, nevelni nem könnyű, de szép hivatás. A gyermek kincs- nem mindegy kik és milyen körülmények közt nevelgetik őket. Szeretnék mosolygós, vidám pedagógusokat és gyerekeket látni.A tudás átadása fontos, de van egy még fontosabb: szeretettel nevelni, tanítani. Ma pedagógus nap van – éljenek a gyerekeket tisztelő, szerető, nevelő pedagógusok!
Szia hundido! 🙂
Kivetted az egyik nagyon lényeges részt. Nagyapám megbecsült tanító volt, gyakran jártam vele az ő iskolájába. Fenékpusztán tanított. Bár anyagilag nem volt a legmagasabb szinten, ám minden szempontból megbecsülésnek, kitüntetett tiszteletnek örvendett. Én nagyon büszke voltam rá, azóta is pedagógus példaképem, tőle örököltem a hivatástudatot, ennyit számít a vérvonal.
Szerintem is első, hogy szeretetet adjunk, minden más arra épül, és a gyerekekből lesznek a jövő polgárai.
Ahhoz, hogy minél többet tudjunk foglalkozni velük, feltöltődésre lenne szükség, de egyelőre én szorítást érzek a mellkasomban.
Egyetértek veled, én is minden szépet kívánok neked – és minden kollégának – pedagógusnap alkalmából! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy itt is, ezen az oldalon viszontlátom versedet.
🙂
Még jövök, és akkor már nem leszek ennyire felszínes.
Szép napot!
Szia Szabolcs! 🙂
Én is örülök, hogy itt is olvasható, mert ez egy fontos vers, és több szempontból is mérföldkőnek számít gyűjteményemben.
Köszönöm, hogy jöttél. Bármikor szívesen látlak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Íród, hogy mérföldkő. Igen, számomra is az, mert általa Kankalint színesebbnek, gazdagabbnak látom. 🙂
Örülök annak, amikor egy író kiteljesedik, és megmutatja az összes arcát.
Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Nem gondoltam, hogy ennyi minden van bennem – maradt még tartalékom is -, csak időm nincs, hogy felszínre juttassam.
Ami késik, nem múlik. Amint nyári szünet lesz, belemerülök az írásba, ha már egy ügyes bányász merészen megpiszkálta a mélyben rejlő, megkövesedett ásványokat. 🙂
Élvezem az írás minden pillanatát. Eddig is így volt, de most szabadabban élek a szavakkal, gondolatokkal, talán ez a változás látszik rajtam az utóbbi időben.
Előbb-utóbb mindenki elér újabb és újabb mérföldkövekhez, ahogy lépeget az úton.
Bízom benne, hogy előre haladok, és egyre jobban ki tudok nyílni. 🙂
Örülök, hogy tetszik ez kiteljesedés és – eddig még nem mutatott – színeim.
Köszönöm, hogy visszanéztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek ez a vers, feleségemmel – ő ének-történeleml szakos volt – együtt
olvastuk reggel kávézás után. Szívből gratulálunk. Nekem is volt a katedrával
kapcsolatban egy nyelvi leleményem: Tanpad. Kis kötetem és írásom címe ez volt:
Negyedszázad tanpadon. Kérdezték, mi a "tanpad". A tanpad – válaszoltam – a katedra
és a vérpad közötti valami. A vérpadon egy bárd suhintással végeznek veled, a tanpadon
lassan ölnek meg a tanulni nem akaró diákok…
Valaha a pedagógus napra ezzel a címmel írtam egy kis cikket: Pedagógus évet!
Eljutottam honlapodhoz is.Magánjellegű dolgokról levélben vagy e-mailben írok többet.
Napvilágos szeretettel üdvözöl
Attila bá'
Szia Attila bá'! 🙂
Megtisztelő, hogy együtt olvastátok versemet. 🙂
Aki katedrára kerül, előbb-utóbb ír róla, velem is ez történt. Nem először teszem, ám most súlyosabb a tartalom. Mivel pedagógusok vagytok nagyon át tudjátok érezni.
Ez a "tanpad" jó szójáték, jelentése – minden tekintetben – ma is aktuális.
Köszönöm, hogy időt töltöttél nálam itt és a blogomban is. 🙂
A legszebbeket kívánom nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez a bizonyos rács tanár és tanuló között láthatatlanul ott van. Aki ésszel és szívvel tanít, ezt a rácsot le tudja bontani. A ma valóságossá vált rácsokat viszont nem lehet. Szerettem tanítani, de ilyen körülmények között már nem vállalnám.
Boldog pedagógusnapot Neked és minden lelkiismeretes tanítónak.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Azért nem adom fel a "rácsbontást", de hatalmas különbségek vannak. Jelenleg a körülmények emelnek rácsokat.
Valaki néhány perce azt mondta nekem, ha újra születne, akkor se választana másképp. Ugyanolyan, vagy hasonló körülmények között én sem, mostanában viszont elgondolkodtam.
Félő, hogy nem lesznek pedagógusok.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet. Fontos, hogy miként olvassa versemet egy vérbeli pedagógus. 🙂
Szeretettel: Kankalin
le a kalappal… !
"szűk a tanterem
két négyzetméteren." – valóban.
A hivatástudatod, az emberséged soha nem kérdőjeleztem meg… DE ez a szabad-versed mindent felülmúl. Őszinte, szókimondó.
Öregszik az ember, változik, alkalmazkodik, Különböző nyomások hatása alatt már lassan elfejti, hogy az "emberpalántákat" a szeretetre nevelni, oktatni kell, mert senki nem születik szeretettel a szívében.
… amit érzünk, mindig ki kell mondani.
… kimondtad.
A cím mindig fontos számomra. Keretet, iránymutatást képes adni a mondanivalónak egy jó cím. Nagyon találó a Katedrács.
Szeretem az őszinte, kertelés nélküli mondanivalót minden írásban. A tiédből nem hiányzik semmi.
Kicsit fájó szívvel olvastalak, de megelégedéssel, a vers üzenetét illetően.
Szeretettel Vox
Szia Vox! 🙂
Valóban nem volt még ilyen versem, ám úgy éreztem, erről most írnom kell. Nem a tőlem megszokott kötött formák egyikében, hanem szabadon.
A cím hamar adta magát, nem kellett sokat keresgélnem.
A szeretetre nevelés mindennél fontosabb, arra épül minden más, így az egész élet is, ennek őszinteség és bizalom az alapja, ezektől tudunk jobbá válni és jobbá tenni az emberiséget is.
Az őszinteség nálam mindig alap volt, a szókimondás viszont új sikerélmény. El is gondolkodtam ezen, átfordítottam egy mondást, így: minden sikeres nő mögött ott áll egy erős férfi.
Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy tartalomról és formáról.
Külön köszönöm, hogy ezt nemcsak a versre, hanem rám is vonatkoztattad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gratulálok, remek pedagógus lehetsz, aki szívvel lélekkel tanít.
Nem akarom ismételni az alant olvasott értékeléseket,kívánom, hogy még sokáig taníthass szeretettben, békében
Ica
A versed nagyon tetszett, nem csak itt.
Szia Ica! 🙂
Mindig arra törekedtem, hogy jó pedagógus legyek, ám ebben több volt az ösztön és az örökség, mint a tudatos formálódás. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet tanulni, rá kell érezni, csak úgy működik.
Örülök, hogy tetszett a versem (mindenhol).
Köszönöm kedves szavaidat és jókívánságodat is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örömmel olvastam versedet, egyetértek Esterházy Péterrel, aki azt mondta, a jó irodalom radikális! Valóban, Voxnak igaza van, őszinte és szókimondó ez a vers, számomra felüdülés a szívecskés szmájlik és a szerelemnek hazudott nyáltenger közepén, arról nem is szólva, az irodalom itt kezdődik, amikor az olvasó elolvas egy alkotást, mely érzelmeket vált ki belőle, gondolkodásra készteti, s talán egyszer majd cselekvésre. Aki láttatja a világot, legyen bármennyire szép vagy csúnya is az a világ, az bátor művész, aki az olvasót is képes rávenni a szembesítésre, az már tehetséges!
Gratulálok versedhez! Úgy tűnik, te – hogy lopjam József Attilától a gondolatot – népedet fogod tanítani!
Joc
Szia Joc! 🙂
Hónapok, vagy inkább évek óta feszített a téma, hiszen nem ma kezdtem a pályát; volt időm tájékozódni, megismerni az oktatás különböző korszakait és a körülményeket.
Valóban őszintén és szókimondóan tettem a versbe, hogy jelenleg hol tartok ennek megítélésében, feldolgozásában, és miként hat rám mindez lelkileg. Ezt csak őszintén szabad, máshogy nincs értelme, ezért is féltem írni róla, ám a visszajelzések megerősítettek.
A minőségre figyelek; inkább hagyok érni egy művet, nem tudom elfogadni a tömeggyártást, sem a "szívecskés szmájlik" világát. Az irodalom jóval nagyobb tiszteletre és megbecsülésre érdemes, és a kritika előre visz.
Önmagammal szemben maximalista vagyok, soha nem elégszem meg egy versnek látszó valamivel; addig "gyúrom", amíg nem lesz belőle nekem is tetsző anyag.
József Attila gondolataival megtisztelsz; a népet tanítani hatalmas felelősség. 🙂
Köszönöm neked a bátorítást. Nagy szükségem van rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Joc! 🙂
Hónapok, vagy inkább évek óta feszített a téma, hiszen nem ma kezdtem a pályát; volt időm tájékozódni, megismerni az oktatás különböző korszakait és a körülményeket.
Valóban őszintén és szókimondóan tettem a versbe, hogy jelenleg hol tartok ennek megítélésében, feldolgozásában, és miként hat rám mindez lelkileg. Ezt csak őszintén szabad, máshogy nincs értelme, ezért is féltem írni róla, ám a visszajelzések megerősítettek.
A minőségre figyelek; inkább hagyok érni egy művet, nem tudom elfogadni a tömeggyártást, sem a „szívecskés szmájlik” világát. Az irodalom jóval nagyobb tiszteletre és megbecsülésre érdemes, és a kritika előre visz.
Önmagammal szemben maximalista vagyok, soha nem elégszem meg egy versnek látszó valamivel; addig „gyúrom”, amíg nem lesz belőle nekem is tetsző anyag.
József Attila gondolataival megtisztelsz; a népet tanítani hatalmas felelősség. 🙂
Köszönöm neked a bátorítást. Nagy szükségem van rá. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megjárod a pokol mélységét és mégis hittel, reménnyel vallod, hogy van kiút. 🙂
Nagyon tetszik a pedagógusi hitvallásod. Minden szülő boldog lehet, akinek a gyermekét te neveled mosolyra, álmokra és reményekre. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
A rab madár nem tud olyan szépen énekelni, mint amikor szabadon szárnyalva hasítja a levegőeget, ám hinni kell abban, hogy lesz még madárdal.
A lélek szabadsága fontos, attól lehet magasan röpülni hiszen – súlytalansága miatt – képes minden és mindenki fölé emelni. 🙂
Köszönöm szépen, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam és a versemről. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! Különbe’, jó lehet a zöld teád – méz nélkül. Én úgy szeretem. Szoktam kanalazni, mézes bödönből. És, azt is szeretem, hogy a gyerek nálad „nem statisztikai adat.” Jól van ez így. Mesélek kicsit, untatlak: kislányomnak, aki szintén „táv-oktat”, írta neki kicsi – általában rosszalkodó, de szerethető – „gengszter-gyerek.” Mondta: „kedves tanárnő, emlékszik arra még, hogy régebben, hogy vártuk a pénteket? De most minden nap lett egyforma.” A kislányom mesélte ezt nekem, és akkor elsírta magát. Ő már csak ilyen. Én más vagyok: Tereskovát, meg A. E. Bizottságot hallgatok. Mert: „nem bírom a gyűrődést!” Mai nap olvastam, hogy a zkr egyik tagját anno pszichiátria zárták be. És? Tudod Kankalin, akkor is! Csak az a baj, hogy egyre kevesebb a fecske.
tisztelettel: túlparti
Szia túlparti!
Súlyos vers ez; tudom, nem azért viccelted el, mert nem érted. Átérzed, főleg a lányod miatt, de szerintem egyébként is.
Fecskék nélkül nincs nyár; és valóban, mintha kevesebb lenne belőlük, de ami késik, nem múlik.
A "gyűrődés" orvoslására nekem most kevés a zene; ez azt jelenti, hogy nagy a baj.
Egy általános problémát fogalmaztam meg, mely sokunkat érint.
Ki kellett írnom magamból, mert feszített. Remélhetőleg mások is elgondolkodnak rajta.
Köszönöm, hogy elmondtad véleményedet! 🙂
Szeretettel: Kankalin