Éget a tűz
lobog tánca,
parazsa száll
éj tavában.
Perzsel lelkem,
forrón majszol,
rebben, elcsen,
arcon nyaldos.
Hőség izgat,
feszít vágyam,
marja testem
izzó szárnyam.
Éget a tűz
lobog tánca,
parazsa száll
éj tavában.
Perzsel lelkem,
forrón majszol,
rebben, elcsen,
arcon nyaldos.
Hőség izgat,
feszít vágyam,
marja testem
izzó szárnyam.
2 hozzászólás
"… marja testem
izzó szárnyam".
Igen, valóban saját lényünknek egy megfoghatatlan része az, ami képes fölemészteni saját otthonát, ezt a templomnak is nevezett matériát. Sok mindentől meg tudjuk védeni magunkat, de saját vágyainkkal szemben legtöbbször szánalmasan védtelenek vagyunk.
Szeretettel: Laca 🙂
Laca! Professzionálisan megfogalmaztad a vers lényegét. Köszönöm. Igazából most értettem meg, miről is írtam és ez komoly nem irónia.
Baráti öleléssel: Edit