Elcsuklik a léptünk néma hangtalan,
kócos tincsek fekete sivatagaiban.
Barna ragyogás szemed bús álmán,
szerető szívek kávézaccos lármán.
Kávézaccos tincses szerető
By AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiElcsuklik a léptünk néma hangtalan,
kócos tincsek fekete sivatagaiban.
Barna ragyogás szemed bús álmán,
szerető szívek kávézaccos lármán.
9 hozzászólás
Szia Alkonyi!
A csak a címet láttam,de tudtam mindjárt,hogy
ezt Te írtad.
Nem csalódtam!
A ´hangulatában sem!
"kócos tincsek fekete sivatagaiban."
…nagyon ötletes és szép!
"
"Barna ragyogás szemed bús álmán,"
álmodpzóan csodaszép!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Szép estét kívánok 😊
Látod …..😊
Örülök,hogy tetszett…
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! Csak négy sor, mégis mennyi érzelem! "A szavak bombaként zuhognak…Barna ragyogás szemed bús álmán,
szerető szívek kávézaccos lármán."
Kifejező!
Szeretettel üdvözöllek: én
Szép Jó Napot😊
Valamiért nagyon hangolódom ezekre a "négysorosokra"😁
Mindig örülök Neked😊
Szeretettel: Alkonyi
Szeretem a kávét…
A zaccot kevésbé. 😉
A versed olyan Alkonyi-s, mint szokott lenni, s mégis mindig más. Már a címekből is tudom, ki a szerző. 🙂
Tetszett, kedves Alkonyi!
Szeretettel: gleam
Mindig elárulom magam 😄😊
A kávét imádni lehet 😊
Szerintem a világ is az elmélkedőknek találta ki 😄
A kávézacc felébreszti az ábrándokat, azért került bele…. lármát csap 😊
Örültem Neked 😊
Szeretettel: Alkonyi
Látod …..😊
Igen.Mindig megismerem
Szeretettel:sailor
😊
Ui
az írásaidat