Kedves szavam üres, mosolyom hamis,
Gyűlölöm az embert, gyűlölöm magam is.
De mit ér az élet, ha boldogságom
Senki, kivel megoszthatnám e világon.
Szegény, magányos embert az ág is húzza,
Magam lettem búmnak, bánatom okozója.
Ám a világ szép így is, sötéten,
Terem rajta gyűlölet, némaság kövéren.
Bár hülye az ember, s én örült vagyok,
Ők beszélnek, azt hiszik, nagyok,
Oktatnak bölcsen, a normák szerint
Rosszul s rosszul csinálom, tévedek megint.
De most csitt, egy pillanatnyi csendet
Ember, most én teremtem a rendet.
Oldalatokra állok egy percig barátként,
Nem ítélkezem, nem rontom a parádét.
Majd, ha letelt a perc, ismét ellenségek
Leszünk mi, mint eddig, mint mindig.
4 hozzászólás
Kedves vándor!
Nem oktatni akarlak,s főleg nem "normák" szerint.A versed harmadik és negyedik sora számomra értelmetlen,talán érdemes lenne javítanod rajta mert különben jó verset írtál még akkor is ezt mondom ha nekem nem igazán tetszik az ilyen egy perces barátság aztán ellenség megint.Kérlek rám se haragudj az őszinte szavaimért.
Ha annak a két sornak az értelme ez -De mit ér az élet ha a boldogságom,senkivel nem oszthatom meg ezen a világon.- akkor erre azt írnám neked,hogy megoszthatod,sőt kérlek rá mert tudsz jókat írni.
Barátsággal üdv:hova
Kedves vándor!
Nem oktatni akarlak,s főleg nem "normák" szerint.A versed harmadik és negyedik sora számomra értelmetlen,talán érdemes lenne javítanod rajta mert különben jó verset írtál még akkor is ezt mondom ha nekem nem igazán tetszik az ilyen egy perces barátság aztán ellenség megint.Kérlek rám se haragudj az őszinte szavaimért.
Ha annak a két sornak az értelme ez -De mit ér az élet ha a boldogságom,senkivel nem oszthatom meg ezen a világon.- akkor erre azt írnám neked,hogy megoszthatod,sőt kérlek rá mert tudsz jókat írni.
Barátsággal üdv:hova
No ez véletlenül történt,bocsánat érte.
Köszönöm az építő jellegű kritikát: Éltem a költői szabadságommal. 🙂
Ami az egy perces barátságot illeti, nem egészséges, de részemről elégséges. 🙂