Amíg odalépsz az ablakhoz
Addig megfogom kezed,
S a szélesre tárt ablakszárnyhoz
Én is odalépek Veled.
Kezem a kezedben nyugszik
S megmutatod Nekem,
Hogy szép volt a Világ eddig is,
De most még szebb lett Énvelem.
Szótlanul állok csupán
S feldolgozom a csodát,
Az először megélt vágyakat
S lelkem kavargó forgatagát.
Szeretném sokáig nyitva tartani
Szerelmünk kitárt ablakát,
Hogy minden mi vagyunk
Az örök tavasz levegője járja át,
S a kint elterülő hamiskás élet
Csak kívülről érintsen minket,
S ne zavarhassa össze legbelül
Az ablakban álló, két szerelmes szívet.
2 hozzászólás
Egyszerüen szolid, de mégis ereje van
Nagyon tetszik. Elküldtem a Kedvesemnek is. És betettem a blogomba.