Minden reggel hajnaltájban,
Rózsakertem átsétálom
Harmatcseppel találkozom,
Kedvenc rózsáim csodálom.
Beszélt hozzám az a rózsa,
Nem is Ő, hanem a szirma.
Hűs bársonyát szóra bírta,
Illó olaját szétontotta.
Szirmai lágyan egymásra borulva
Összefogta csészealja
Gyengéd ujjaim közéfogtam,
Egy mosollyal fölé hajoltam.
Ő gyökérrel szívta életét,
Tövétől örökölte színét,
Illata lágy szinte selymes
Tartottam ujjam közt a kelyhet,
Jó lenne szobámba egy csokorral!
Játszottam a gondolattal,
Ő az életét én az illatát szívtam,
Közben szirmai szavát hallottam.
Vigyázz! Száraim tövissel tele,
Ki hozzám ér véres lesz tenyere,
Kár lenne drága véredért,
Tiéd, és az én életemért!
Féltett engem és ön magát.
Ne törd le a tearózsát,
Tiéd bársonyom s az illatom,
Az életem könnyen nem adom!
Elkábultam illóolajától,
Még jobban, lágy szelíd szavától,
Ujjam közül kieresztem,
Viruljon hát a kedvesem.
Minden reggel melléálltam,
A felkelő napot csodáltam,
Kedvesem két ujjam között,
Szirmával, illatával köszönt
2 hozzászólás
….:):):)nem lehet nem szeretni a tearózsát,oly szép!!!!!!!!!!!!!:):):):)….irígyellek,hogy minden reggel,nyáron harmatosan is láthatod:):):):)gyönyörű lehet!!!!!!!!!!!!!:)…üdv..doratea
Kedves dorotea!
köszönöm a látogatást és a véleményed nagyon kedves vagy.valóban imádok a kertben sétálni hajnalban. neképzelj csodákat mert nagyon egyszerű kis kertecske, tele mindenféle virágokkal olyan kedvesen egyszerű!
Szia!
Köszönettel marica