Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem,
Bálint-nap reggelén egy csókot kaptam én,
azóta a szívem ott fenn a kéményben
kalapál keményen, s te vagy a reményem!
Álmodban megláttál, s mellettem maradtál,
emígyen döntöttél, egészben megfőztél,
nem mondok én nemet, bizony tied leszek,
s nem, mint szürke veréb – leszek tengelicéd!
Félbevágott alma, ahány annak magja,
annyi gyermekünk lesz, számoljuk gyorsan meg!
Kedvesem, kedvesem, tekinteted lesem,
fogd meg az én kezem, örök szerelmesen!
Süt a nap, kék az ég, február kék egét
nem borítja felhő, simogat friss szellő,
áldást ad ránk az ég, mit is mondhatnék még,
kezemben virágszál, szeressél, imádjál!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Ünnepi versed gyönyörű. Aki eddig nem tudta, hogy kell verseket írni, az jöjjön hozzád, olvassa a
verseidet, mind a szépség, mind a pontosság és rend valahány versed van. Meg tudnád-e számolni,
hány verset írtál? Nem hiszem. Nekem is van elég sok, de nehéz volna számolgatni. Nem
csak jól verselsz, hanem neked könnyen megy, de biztosan remek tanárod volt.
R e m e k és tartalmasan s z é p ez a versed.
Én pedig szeretettel olvastam: Kata
Ha mindet megszámolnám cím szerint, akkor szerintem már kétezer fölött lenne a verseim száma, de itt is hiányzik még százával szerintem. Köszönöm Kata az értékelő véleményedet!
Üdvözlettel: alberth