talán megfoghatom két selymes kis kezed,
talán megölelhetlek,
talán veled lehetek,
talán nekem adod szerelmes szívedet.
Csak egy percig nézz rám, s megértelek téged,
csak egy percig nevess, s én veled maradok.
Óvlak majd és védelek,
ne kérj, hogy ne féltselek,
hogy biztonságban légy… nekem más nem fontos.
Add a kezed, kérlek! meneküljünk innen!
Rideg társadalom kénköves poklából!
Itt én megfulladok,
úgy érzem, meghalok,
de ha kevés is jut szemed sugarából,
van miért küzdenem, van még a világon,
ami melengesse kihűlő szívemet;
csak a te lényed az,
ami életet ad,
minden kincsem te maradtál, szerelmem!
5 hozzászólás
Kedves Jox!
Nekem kimondottan tetszik ez a vers, jónak találom a szerkezetét is. Mégis, számomra kicsit a remény érződik belőle, a kétségbeesés mellett. Te kétségbeesetten szeretsz valakit, és ez jó… Hiszel benne, Kívánom, hogy adja hát a kezét, és meneküljetek.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Szép szerelmes szavak.
Szeretettel: Rozália
Szia Jox!
Tegnap elmaradt az art-társulat miatt a hozzászólás, amit most bepótolok.
Nagyon tetszik! Bár lehet, hogy jobban festene szabályos formában, mint szabadversben, de ez már csak részletkérdés. Így is jó, teljesen meg vagyok vele elégedve.
Gratulálok: FT art-társ
Szia Joxemi!
Mennyire jól eshet a kedvesednek, mikor olvassa ezt a verset.
Minden benne van, több nem is kell.
A világ nem romantikus, tele van feszültséggel és igazságtalansággal, milyen jó, hogy ott van a Kedves, akiért mindenkor megéri küzdeni.
A remény mindig él, ez tart életben.
Nagyon jó lett a vers, őszinte, szép vallomás.
Üdv.:Tamás
Wow!
Az érzések elől ne menekülj, hanem küzdj meg érte…:))))
Vagy mások elől?…Minek menekülni, mindig akadna,
aki megbánt és örök menekülés lenne az élet…:)
Aggódó ez a szerelem és ez így van jól…:)))
Puszi