Csodáknak kertjében jártam,
hej de sok rózsafát láttam!
Gondoltam, szakítok néked
vöröset, fehéret, kéket…
Ámde, mily hamvas a sárga,
aranyló szirmát kitárja.
Rózsaszín illata bódít,
gyönyörű hölgyeket hódít.
Tépek egy vöröset néked,
ennyire imádlak téged!
Fehéret, mert lelked tiszta
illata reád száll vissza…
Szakítok kék rózsaszálat,
üzenet gyanánt lesz nálad.
Ennyire csodás vagy nekem,
kék a menny, kék a szerelem.
Kék rózsák kertjében járok,
csodás kék rózsákat látok.
De nincs szebb rózsaszál nálad,
legjobban téged csodállak…!
8 hozzászólás
Gyönyörűségesen klasszikus.
De hiszen úgyis tudod.
Gratulálok.
Köszönöm, kedves Andrea!
Megpróbálom kiírni magamból, ha valamilyen klasszikus múzsa megihlet. Ebből van ugyanis hiányérzetem manapság az irodalmi palettán.
Szeretettel: Alberth
Csodás szerelem.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Hiába mégis csak legszebb versek a szerelmes versek. 🙂
Köszönöm hozzászólásodat!
Alberth
szép vallomás
Kedves András!
Igazad van, tehettem volna vallomás kategóriába is. Nem is tudom, van e ilyen. Tudod, egy virágszál nagyon beszédes tud lenni, ha vallomást kell tennünk. Különösen igaz ez a rózsákra.
"Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelesebb levél…" Idéztem Kacsóh
Pongrácz János Vitéz c. daljátékából…
Köszönöm, hogy itt jártál!
Üdv.: Alberth
Nagyon szép, ritmusos, szinte dallamos, klasszikus formában írt versed.
Gratulálok!
Köszönöm, kedves Zsanett!
Üdv.: Alberth