Fent az égen, egy kék sugár ma rémlik
Nyugatról elindult, végig rohan,
Később lassít, majd fürgén elkúszik.
nem is fény az, valami benne van.
Egy picike fémes pont, felmorajlik.
Mi lehet az? Tán repülő harang.
Egy kék varró tű hegye, zümmög ott fent;
Alatta szürke a táj, zöldje feslett.
Kik varrják az eget, felnézek félve
nincs ott senki, csak egy csík, hófehér,
mint a egy meszelő nyoma, oda kenve,
Égijéig szélein pár csepp fókavér
Esőtlen, madártalan térben élve
Alszik a vén Nap, fáradt langja gyér.
Fogy az erő belőle, vérszegény már
Hunyorgó szeméből tüzet se prédál
3 hozzászólás
Szia!
Képeid nagyon érzékletesek és beszédesek. A szomorú, elmúlást jelző hangulat jól átjön. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália, sok stancát szerettem volna, de már 2 után nem találtam több mondanivalót, mindenesetre fel fogom használni máshol is a stancát. mert nem is rossz versforma, legalábbis nem néz ki annak…köszi
Kedves Miki ismerősnek tűnt ez a vers. Nagyon szépen lefestetted az elmúlást. Nekem olyan őszidéző hangulatot hoztál.
Tetszett. :-))