Keletről- nyugatra

Keleten nézd, épp most kél a nap,
a fák levele mind színarany!
Boldog sóhajuk hálás, békés,
szívükben tűz lobog- jó érzés!

Nézd! Delelőn a nap, oly sápadt,
csüggedt, bágyadt. Talán elfáradt?
Berek magányos, levetkezett,
bő álmaiba temetkezett.

A nap nyugaton búcsút int, nézd!
Vásott cipőm úgy vágy még cipészt.
A tél lassan már itt enyeleg,
ám oly jó, hogy még itt lehetek!

Semmivé lett, alszik a róna,
ordít, bömböl a bősz szarkóma.
De nézd! Egy hóvirág kandikál,
s kél a remény a lábaimnál.