Menhirek felől oson a ködfelhő…
Ma éjjel talán feltámad a holt…!
Kutyahad este veszettül csaholt,
s ártó szellemmel telt meg a levegő…
Sátrak mögött, bujkálva, remegő
lélekkel várom, testem átkarold
titkon. De nem jössz… Vészt jósol a Hold,
és harcosoktól hemzseg a legelő…
Hát búcsút venni mégsem tudok tőled,
rúna jelét nem rajzolom többé?
Hajód most indul! Mi hoz hírt felőled,
ha pajzs nem véd meg, s tested válik röggé…?
Egy talizmán, pár prém marad belőled,
s titkos szerelmünk elenyészik köddé…?
14 hozzászólás
Nagyon művészi lett!
Mint egyfajta időutazás!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, kedves Fél-X.
Egész félelmetes lett az első szakasz. Viszont tényleg érdekes tájra visz el, kicsit kényelmetlenül éreztem magam benne, próbáltam menekülni, nehogy rám is lesújtsanak.:))Ez viszont azt jelenti tényleg jól sikerült. Gratulálok!
Kedves Mónika! Jót mulattam kedves hozzászólásodon.
Köszönöm!
Irénke! Nagyon megy ez Neked!:)
Csodaszép pillanat visszarévedve a múltba!
Nagy elismerésem!
Ölelésem: Lyza
A többihez hasonlóan ragyogó!
Gratulálok, Judit
Szia, Judit! Nagyon örültem kedves véleményednek! Köszönöm.
Aztaaaaaaaa!!!!! Emmá valami! Szokta volt mondani egy kedves barátom és csak idézni tudom őt. Ez tényleg valami, nem is akármi, és tényleg aztaaaaaaa!!!!
Gratulálok!
Kedves szusi! :))))))) Köszönöm szépen. Úgy látszik egész jól sikerült a ködös- félelmes- misztikus hangulat… Nézd meg a többit is…
Kedves Lyza, mindig örülök kedves szavaidnak. Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves Irén!
Misztikus hangulatú, szép szonettedhez gratulálok!
Szeretettel: Alberth
Nagyon szépen köszönöm, kedves alberth!
Kedves Irén!
A tartalom és a képek megfogtak s nem engednek el többé. Már többször visszatérve olvasom s mondogatom: "milyen szép, milyen dús, kép-telített szonett" !
Gratulálok! Inda.
Köszönöm szépen, kedves Futóinda, örülök, hogy tetszett!