Kendőbe kötöttem 2.

Parasztasszony lépked,
súlyos, nehéz léptek.
Háta görnyedt, roskadt,
fája törött, korhadt.
Kendője tépett, foszlott,
itt-ott csüngő, rojtos.
girbegurba ágak
égig kiáltanak.
Csak egy perc pihenőt
adj, Uram, Teremtőm!
Könnyítsek sorsomon,
letegyem robotom.
Egy part közelében,
zöld fa lágy ölében
megáll, letelepszik.
/"Pihenhetne estig!"/
de a paraszt sorsa
folyton parancsolja:
"Paraszt meg nem állhat,
senki ki nem válthat!
Nappal tiltott, bánom,
éjjel sem kell álom,
most, pihenjél virágom.