Legyen kenyér.
Ha van: egyél.
Ha kell, süssél.
Nincs más egyéb.
Kenyér, igen,
éppen ilyen.
S éppen itt van.
Örök kincsem.
Kenyéristen.
Kenyérminden.
Kenyér és víz?
Igen, igen!
Kenyér legyen.
Völgyben-hegyen,
s az, ki kéri,
érte menjen.
Menjen fel-le,
Isten vele.
Rálel, eszi
s vele telve.
Kenyér ropog-
a szív dobog.
Tüdő lélegz,
lélek mozog.
Kenyér-esszük.
Veled együtt?
Hogyha kéred,
kettészedjük.
Kenyér-ettük.
Veled együtt.
Ami maradt,
hová tegyük?
Mert hisz maradt.
Egypár falat.
Itt van, íme.
Kezünk alatt?
Kezünk között.
Adjuk kinek?
Meg kit illet?
Mindet, mindet.
Na de ilyet!
1 hozzászólás
Elgondolkodtató versed
szeretettel olvastam kedves Madár.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa