Ha vágypárnára fektetném a tested,
kívánás-paplan volna takaród.
S amíg pilláid álomra ereszted,
elsuttognád, hogy te is akarod
azt, hogy ajkadon pihenjen meg ajkam,
ujjam bizsergést hagyjon bőrödön,
és a szerelmes szép szavaktól halkan,
százfelé szóljon benned az öröm.
Te is tudod, szerelmem édes játék,
képzelettánchoz illő alkalom.
Mégis, mielőtt hozzád ér a szándék
szívszorító ábránddá altatom.
Elveszett hitem fészke lett az álom,
remélhetem-e azt, hogy megtalálom?
5 hozzászólás
Tetszett! A címe különleges.
(A harmadik sorban elhasznám a S-t, az utolsóban pedig az azt.)
Az utolsó sorban, ha elhagyom az "azt", akkor nem jön ki a szótagszám és bicsaklik a dolog. A harmadik sornál elhagyható az "S", habár a folyamatos cselekvés miatt gondoltam indokoltnak. Örülök, hogy tetszett, s tetszik, hogy alaposan elolvastad. Az őszinte kritika, előre viszi az ügyet. Köszönöm!
Én nem számláltam szótagokat, de most vettem a fáradtságot és az a hírem, hogy elhagyván azt a két "szót, lenne meg a 11-10-es szótagszám az elejétől a végéig.
Én bizony ezt is jónak tartom, nem fogom számolgatni a szótagszámot, ennyi engedményt tehetünk, ha egy jó versről van szó.
De Szusinak is van igaza…
Tényleg jobb úgy.
Kedves Grendorf!
Bizony, nagyon szép ez a tánc!
A zárás különösen tetszik.
Szeretettel:
A.S.N.