képzetem

… s marad mit ismerek
az ismerős korok és sebek
az ismeretlen egyetem,
a világ, mely egyetlen,
félálomban kivetült képzetünk,
nekem marad a vágy, a nyugalom.
… keresem kezeken, arcokon, tereken
azt a valamit,
amit itt
halványan sejtek, érzek,
ami itt lüktet és kitüntet
mindenkit.
… valami semmit keresek,
valami keveset eszek,
majd feszülten, ős tűztől áthevülten
emelem tekintetem mindenre, mely hasonlít Terád,
s minden hasonlít Terád.
valahogy te járod át
itt minden létező fokát
te vagy ki itt mindenben
látensen és immanensen
hangosan kiálltja:
semmi el nem múlik sohasem.