Látlak téged, hiába takarlak,
szívem reszket annyira akarlak.
Képzelet határán simogatóm arcodat,
elképzelem gyönyörű mosolyodat,
meseország kapujában érzem magamat.
Nem kérek kincset, gazdagságot, anyagi javakat,
csupán érints, csókolj, ölelj,
mert ez az, ami teljessé teszi boldogságomat.
Hiába próbállak, nem tudlak feledni,
Egyedül csak téged tudlak ÖRÖKKÉ szeretni.
Tárd ki szíved, higgy bennem újra,
engedd és szeretlek, csak kérd meg újra.
10 hozzászólás
meseszép!!!!!!!!!!! Nem is tudok rá mást mondani!
igen..igen… így van ez.. ami a legnehezebb ;
“Tárd ki szíved, higgy bennem újra,” -mert ha egyszer már… akkor utána nagyon nehéz…
Tetszett a versed!
gy.
Gyömbér!
köszönöm hogy olvasod a verseimet!
köszönöm beja..
Kedves Daisy versed nagyon szép, tele érzelemmel. Gyönyörű vallomásodhoz gratulálok. 🙂
TnéGyörgyi!nagyon szépen köszönöm:)
Hu! alig tudok szóhoz jutni:O Ez gyönyörű!!:O És még Te mondod az enyémre, hogy mennyire szép???:D oh, ez nekem nagyon teccik! olvasása közben megborzongtam, és azt mindig csak akkor szoktam, ha valami nagyon megtetszik! Szóval Tekintsd ez nagy elismerésemnek!;) csak így tovább!:))
Ez telibe talált..mármint nálam..
Őszintén gratulálok!!!!
Üdvi: dp.
Szerintem, ennek a kérésnek, még ŐŐŐ sem fog tudni ellenállni.
Szeretettel
Gyula
Nagyon szép vallomás!
És a kérés… az a legszebb!
A többi versedet is elolvasom!
Falevél