Körbe jártam érted
Százszor a világot
Minden emlékedre
Féltve vigyázok
Kereslek, kutatlak
A világba kiáltok
Csak a csend felel
Hiába üldözök egy álmot
Csak a hófehér fák
Hallják kiáltásom
Megsúgják az igazat
Semmi sem születik
A nagy vágyakozásból
Elmúlnak a szép percek
Órák és a napok
Én dermedten fekszem
A pirkadó hajnalt
Vacogva fogadom
Kereslek, és mégis vannak
Boldog naiv pillanatok
Mikor azt hiszem megtaláltalak
Pedig régen kellene tudnom
Csak eltévedt hópehely vagyok
Holnapra nyomtalanul elolvadok
4 hozzászólás
Én kivánom, hogy találd meg, tetszett a versed.
Szép, szomorú, nagyon tetszik. Gratulálok: Colhicum
Kedves Munkácsy!
Tetszik a versed! Remélem, egyszer megtalálod, akit keresel:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm az értékeléseteket. Nem tudom miért szomorúak az én verseim? Ha azt mondjátok így szépek, nem is változtatok. Valahogy úgy vagyok, az örömet , a vígságot csak megélem, vagy akkor prózát írok. a szomorúságot versbe foglalom.