Ásó nehezen csúszik a kemény földbe.
Úgy látszik, mintha neki az kényszer lenne.
Ám a kertész a dolgot annyiban nem hagyja.
Nekilódul és a földbe jól benyomja.
Szürkésbarna rögök a felszínre kerülnek
és a kertnek dúsan növő füvén szétterülnek.
A Nap vígan néz le az égből erre a társaságra,
majd izzasztó sugarait rájuk bőven szórja.
Körülöttük két kutyus bóklászik,
majd az egyik távolabb leül, a másik meg elalszik.
Ám a kertásás egyszer csak lassan-lassan véget ér
és a kertész meg az ásó is égül is pihenni tér.
De nem úgy a kutyák,
kik a kertet végig futják,
majd a házba bemennek
és buzgón enni kérnek!
Ez a díja a védelemnek,
a munka felügyeletének.
Ezt aztán végül is megkapva
örömmel néznek a gazdákra.