Gyűrűző testek igyekeznek,
ragacsos nyákon csúsznak előre.
Vannak szárazak, reszelősek,
percegő lábukat dörzsölik össze.
Én egy csiga szeretnék lenni,
kinn a szarvamon ülne a lélek,
semmit nem látnék, nem hallanék,
de érezhetném ízét a szélnek,
érdes kérgét százéves fának,
s nebáncsvirágként húzódnék vissza
házamba, hogyha bántanának.
Kertben
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Tetszik ez a csigás vers.Szerintem ez az emberre is jellemző.
Most én is szeretnék csiga lenni.Van így az ember.
Örültem, hogy olvastam tőled.Neked is minden jót kívánok az életben.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Sajnos, az ember nem teheti meg, hogy elhúzódik mindentől, ami sérti, bántja. Dehát azért ember.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kitűnő versedhez szívvel gratulálok.
Kellemes, nyugodt békés szép estét kívánok jó egészségben.
Szeretettel: Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Jó egészséget neked is!
Szeretettel: Kati