A hajnal némán borul a tájra,
hol köd szitál, a fény opál.
Meztelen fák bőrén lepereg
az eső csendesen, tűnik a pompa.
Korhadó kórón károg a holló.
Elhulló levelet ringat a hűvös.
Hosszú léptekkel siet az ősz.
Halk patakban sárga Nap henyél.
A fény mezején árva cseppek
lesznek újra kósza fellegek.
Kései dal
By oroszlán
13 hozzászólás
Kedves Ica! Mesteri kézzel nyúlsz a szavakhoz, a szóképekhez. Szívet melengető ez a versed is. Nagyon belülről jön Összecseng benne a külső világ, és a te belső világod. Sok szeretettel gratulálok remek versedhez!!! 🙂 -én
Köszönöm szépen kedves Laci a figyelmedet.
Örülök, hogy olvasod a versdeimet.
Szeretettel: Ica
Drága Icu! Költői képeid bearanyozzák őszi versed. Szeretettel. Éva
Köszönöm drága Évike!
Ölelésem: Ica
Drága Ica!
Ismét gyönyörködtem varázslatos őszi képeidben. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Oroszlán, megint remek képekrt hoztál.
Nagyon tetszik.
Edit
Kedves Ica!
Mint mindig, most is nagyon szeretem természetes képeidet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Gyönyörűség ez, drága Icám!
Szeretettel jártam itt!
ölellek:
Ildikó
Kedves Ica!
Most is szép "versfestményt" alkottál! Köszönöm az élményt! üdv hundido
a hűvös képekbe beloptad a meleget
mesés versedben
Kedves
Ida,
Edit,
Szabolcs,
Ildikó,
Hundidó,
H. Andrea
Bocsánat, hogy így és nem külön-külön köszönöm meg a kedves soraitokat. Nagyon örültem , hogy tetszett a versem, nagyon jól esett.
Szeretetteljes ölelésem: Ica
Nagyszerű vers, szépséges lírai alkotás. Gratulálok szeretettel:b:)
Köszönöm kedves Barna a gratulációdat.
Üdvözlettel: Ica