Csupán egy görbe út, semmi egyéb
– morfondíroztam rajta ekképp,
és talpammal ádázul támasztottam azt,
az utat, mi kaviccsal sebez, sarával tapaszt,
Az én göröngyeim! Az én rögeim mind!
Ha tehetném, ugyanezt tipornám megint.
Magasra tartó dombjai, és szédítő mélye
foncsor-kopott visszapillantóm halvány képe,
látni benne a sörényt miként vált deres kóccá,
parkett ördög lábak, torz bot-bohóccá.
S a megváltott vények, meg a nyeldeklő torok
kettőssége az életvégig tartó receptorok.
Úgy, de úgy nem akarnám ezt mesélni! De
bennem munkál a sokévnyi – annyi minden -,
az összes tudásom, és mindaz, amiben hittem.
Mára már más, ami belül boldogsággá mállna,
múltam ahogyan nő, úgy alakul át az álma.
S a terv, mit jóváhagytam némi alku árán
eltökélten lobog itt benn, ahogyan vár rám;
Beteljesítem azokat biz’a, valóságra váltom!
Nem tűröm, hogy csak álom maradjon az álmom!
8 hozzászólás
Remek visszatekintés egy élet útjára!
A magam részéről bizony, nem járnám ugyanúgy. Persze, ezzel a tapasztalattal! 🙂
Kedves Dodesz!
Természetesen vannak olyan kanyargások, amelyeket én magam is kihagynék, de alapvetően rendben van a múltbéli bolyongásom. Én azt kívánom Neked, hogy a visszatekintésnél Te magad is így érezz!
Nagyon köszönöm a figyelmedet és hsz,-ed.
Üdv
Zoli
Zoli, hajrá :-). Jó volt olvasni a versed, olyan elmesélős, kicsit panaszkodós, ahogy magad is elismered, de nagyon tetszik, ahogy felhozod, a zárás optimizmusa. Természetesen gördül, jó volt olvasni.
Üdv
aLéb
Mindig megtisztelő a véleményed. Köszönöm Béla.
Szia prince! 🙂
Tökéletesen átérzem versed lényegét. Nem mellékes, hogy tudok néhány dolgot, ami segít megérteni gondolataid folyamát.
Tüskéken lépdelve, sárba tiporva, sírva úgy, hogy előtte örömkönnyek árasztottak el…
Minden képed tisztán látom, ezt köszönöm.
Ha újra kezdhetném, én se választanék más utat. Ugyanígy keverném a mosolyokat a rögökkel, mert azok a mosolyok értékesek.
Úgy, de úgy megtalált a nemmesélésed, hogy szerintem nem is kell elmondanom, mert tudod.
A zárás nagyon bejött!!! Úgy legyen! 🙂
Szépeket kívánok nektek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Játékos, "gömbölyű", míves alkotás. Különösen tetszik a háromsoros versszak. A keserű visszatekintés végén feltámad az örök lázadó ifjú. Hiteles önvallomás. Gratulálok!
Kedves zsarátnok!
Hálásan köszönöm a figyelmedet, és kedves szavaidat. Az "örök ifjú" valóban legyilkolhatatlan bennem. (legalább is remélem)
Köszönettel: Zoli
Kedves Kankalin!
Sokat dumáltunk már egymással. Bár nem teljes mértékben, de az alkotásaid, és a beszélgetéseink során annyit megtudtam rólad, hogy nagyon érzékeny szenzoraid vannak. Most sem csaltak meg. Ezt a hsz.-den is átsüt.
Köszönöm kedves szavaid, a figyelmed. Én is kívánok minden szépet neked!
Szeretettel: Zoli