Már parázs-pirosban vár a hajnal.
Sóhajt a nyugtalan, feltüzelt Nap.
Van mindig megújulás, van áldozat.
Sok cseles keresztúton foglyul esett
a visszaálmodott éden, a tavasz
virágruhája rügyekben álmodik.
Diófán dió álma terem, a hársfán illat
alkudozik, a szőlővesszőn a jó bor.
Ahol halak laknak alant, a víz-fodor
sűrűn hulló hó-szirmokat temet,
elvirágzott mandulaszirom helyett.
Eltévedt pille a százszorszép kikelet.
Rendetlen ütemben ködfehér az ég.
A feltüzelt Nap, vég nélkül hiteget.
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Bizony késik a tavasz. Megint az lesz, hogy egyik nap télikabátot viselünk, a másik nap meg rövid ujjú pólót. 🙁
Metszeni, nyitni kéne a kertben, de a hóban nem lehet.
Nagyon szép képekben írtad meg ezt a késői telet. Nem is tudom melyik a legszebb…
Talán a halas kép a hópelyhekkel.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy meglátogattál és tetszett a versem.
Már süt a nap hétágra, de hideg van.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica! A visszafogott, de bomlani kész tavasz képei nagyon szépek. Gratulálok: Kati
Köszönöm Kati a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Igen, a Nap csak hiteget . hiába a szép szavak, Na, de valahol csak hallja az "időjárás-felelős" és intézkedik végre! Szeretettel: én
Reménykedünk, reménykedünk kedves Laci!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica
Elképesztően jó képekben hozod a tavaszt.
"Sok cseles keresztúton foglyul esett
a visszaálmodott éden, a tavasz
virágruhája rügyekben álmodik." – hihetetlenül fantáziadús , nagyon megérintett.
Tudnék még idézni: "Ahol halak laknak…", vagy a zárómondat: "A feltüzelt Nap…"
Nagyon tetszik a versed! 🙂
Ölellek 🙂
Ida
Drága Ida!
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm a kedves soraidban a kiemelt részeket.
Szeretettel ölellek: Ica