Két autista egy buborékban

Láncra verték hajdan a táncoló mohókat,
bizony korcs mítosz eme lenge botrány,
gyémántból ácsoltak jégvermet, s kohókat,
láncra vertek ott egy fiúcskát s egy kislányt.

Láncra vertek a nagyok két mohó kis koboldot,
zsebükben szivárvány, csuklójukon törtarany,
élményekből szőttek köréjük könnyed hóbortot,
láncra verettetett egymásnak a test és az agy.

Majd kettesben verték láncra a közös meséket,
maszkok és jelmezek lassan mind elporlanak,
egységgé szelídülnek a vágyak és remények,
két testre egy lélek béklyói omlanak.

Láncra vert táncos lábak topognak,
egyszerre csörren minden érték és hitvány,
egy buborék ölelésén kettecskén lopódznak,
örökre együtt viháncol már a fiúcska s a kislány.