Bizony van egy szamár, aki bár fémböl van,
Ritkán jár szabadban, de ebben ártatlan.
Ha én nem akarom, ö hiába lelkes,
A vágy benned kell, hogy éljen, hogy tekerhess.
"Minden kezdet nehéz" – de ha elindultam,
Már kilométerek lesznek a lábamban.
Fújhat a szembeszél, tüzhet a forró nap,
Mégis eröt veszek, hisz kell, hogy haladjak.
Izzad már a testem, lábam szinte ólom,
Mégis tovább megyek, mazochista módon.
Kellemes fáradtság lesz majd úrrá rajtam,
Hogy e szamár miatt sanyargatom magam,
Hiszen lusta disznó lehetek még sokszor,
Mikor ki sem lépek hazulról, otthonról.
Ma két lábam helyett két keréken járok,
De ha kedvem tartja, bármikor megállok.
Ekképp tettem most is, majd tollatt ragadtam,
Hogy e néhány sort ne tartsam magamban…
1 hozzászólás
Aranyos ez a vers, megmosolyogtató.
“Mégis tovább megyek, mazochista módon.”