Két part kísér széles folyamot,
viszi magával a holnapot,
némán búcsút vesz a tegnaptól,
ölelő fénytől, a haboktól.
Rohan, utat keres medrében,
őszt hívja, a suttogó szélben?
A szelíd szél, mint a tűző fény,
zúgó morajjal telik az éj!
Itt-ott halk nesz, szövi a csodát,
fentről, Hold ejti le bíborát.
Ösvényen vár az éji álom,
harang zúgás hallik a tájon.
Szárnyakon lebeg: – hajnali köd,
fényszikra bújik: – ágak között.
fent kék az ég, lent virul a föld.
Szitáló esőcsepp permetez,
rohanó, széles folyam felett.
1 hozzászólás
Kedves Zsuzsa! Szép és jó vers, egy két dolgon azért fennakadtam. Két part kísér..stb: Ki, mi kísér? Két part, OK. Olvasom tovább. Rohan, utat keres medrében…Kicsoda, micsoda? Ja, biztos a folyó! Nekem kellene kitalálnom? De, de: tetszett! Szeretettel üdvözöllek: én