Két szék között Te a padlón heversz

Két szék között Te a padlon heversz,
Megütötted magad, közben mindent leversz,
Eljött az idő, hogy végre magadnak is belássad,
Hogy rosszul döntöttél és ezzel a gödrödet megástad.

Beleestél a gödrödbe, ami sötét, nyirkos és rideg,
Elvárnád, hogy valaki jöjjön,
Ki megment és kiszed,
Lenyúlt egy kéz,
Beléd karolt és megfogta a kezedet,
Elkezdett kifelé húzni, de a végén mégis elereszt.

A gödörben vagy újra, még mindig sötét, nyirkos és rideg,
Nem érted mi történt, hogy kerültél vissza ide,
Félsz, remegsz, nem maradt már más,
Mint a magadba vetett hited,
Hogy egyszer kijutsz majd a gödörből,
És szabadon bármerre mehetsz.

Jött az érzés, utoljára próbát kellett, hogy tegyél,
Te felálltál, megkapaszkodtál,
És elindultál kifelé,
Kijutottál a csapdádból,
Most már tényleg szabadon élhetsz.

Tiszteld meg az érzést,
Mert a boldogsághoz
Ez az út a lényeg.