Öltözünk tavaszok színes gyolcsába,
álmainkat zsenge zölddel takarom.
Nem nézünk már senki tilalmára,
hangod élő zenéjét hallgatom.
Azt mondom: szerelem! – bimbót
fakasztanak az édes érzések,
szemed nézem s két szó között
társaddá szentel az élet.
6 hozzászólás
Igazi tavaszi, kibomló versedet örömmel olvastam, a hangulata nagyon szépen jött bennem.
aLéb
Köszönöm, Béla, hogy a tavaszt is felfedezted, és örülök, hogy "bejött", nékem is!
Adja Isten, hogy úgy legyen!
Szép vers, varázsolja a hangulatot.
Kedves Andrea!
Úgy is lesz, ahogyan az ember akarja, a varázsolók is mi vagyunk, ilyenkor a hangulat aláfestője csakis a tavasz lehet.
Köszi az együtt érző jókívánságot is.
Szeretettel, Inda.
Szavaid oly simogatóak, mint a langyos tavaszi szellő. 🙂 A zárógondolat pedig, egyszerűen csodálatos. 🙂
Gratulálok, kedves Futóinda!
Szeretettel: pipacs
Kedves pipacs!
Örülök, hogy itt jártál, és picit ezzel a versemmel kiváltottam az alanti gondolataidat.
Szeretettel, Inda.