Kétség

A ruha a cipő mind csak felszín
Maga az élet sem mindig tejszín
Oda az igazság, rég elveszett
A féligzság rosz útra vezet

Ha valami baj van, hogy segítsek?
Erőt vajon honnan merítsek?
És ki nyújt akkor majd kezet?
Vagy őrizzen inkább az emlékezet?

Nem hiába nyújtom két kezem
Érted vagyok, csak neked létezem
Miattad úttalan utakon járok
Sötét csöndben is rád találok

Utam véget ért, előttem szakadék
Ha ezt akartam, megkaptam a magamét
Szó el sem mondhatja bánatom
Sorsomat előre nem láthatom

Vajon hol marad a segítség?
Szívembencsak egy arad: a kétség
De lelkeme nem ülhet hatalm
Agyamban a gondolat: a jobbat akarom