Undorodva köpülöm a semmit,
tétova ódák zakatolnak gyorsan,
emlékek, szürkületi messzi,
koszos gúnyában forognak.
Sehol sincs ország óh, mi hasznos,
habzsolni rétjének zöldjét,
nem tiporják földjét barmok,
miknek ráspoly szeli le körmét.
Viháncos múltú éjszakák,
fagyosan hideg az ösvény,
ragyogó tollú kék madár,
csak ne lennél ilyen fösvény.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Súlyos, szinte komor, lemondó sorsok!
Szeretettel gratulálok: Ica
“ Csak “ egy vers kedves Ica. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Edit