Eszem mondja: ostoba!
Nem mehetsz csak úgy oda!
Szívem súgja: adj oda!
Eszem mondja: nem szabad!
Nem adhatod át soha!
Szívem súgja: érintsd meg!
Eszem mondja: nem lehet!
Nem foghatod, most még nem!
Szívem súgja: ő volt az!
Eszem mondja: na most, na!
Menj utána, menj oda!
Szívem s eszem kórusban:
Menj oda és adj oda!
Érte élünk s halunk majd!
4 hozzászólás
Szia Joxi!
Azok a fránya kétségek, melyek megőrjítik az ember. Olyanok, mint amikor a szél elfordítja az útkereszteződésben az irányjelzőtáblákat. Bizony ilyenkor el kell döntenünk, merre tovább. Hogy a jó utat válaszzuk-e az sajnos csak később derül ki. Csak egy vigasztalhat bennünket, mindig van másik út, és szabad visszafordulnunk is. 🙂
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: pipacs 🙂
Hm…gondolj bele: ha az eszedet kikapcsolod, attól még simán tudsz élni, kapsz levegőt, van keringésed, ilyesmi.
Ha a szíved kapcsolódik ki, akkor azért már gáz van…
Tehát, az a sokszor elhangzó kérdés, mely szerint "melyik fontosabb? Az ész, avagy a szív?", nem kérdés!
Na, ez csak a vicc volt.
Értem, persze, az ambivalenciát. Fel a fejjel, na. Jó ez.
Üdv Jox!
Lehet, hogy ezért haragudni fogsz rám,
de ez most nem jött át nekem.
Nem tudom, hogy mi vele a problémám,
egyszerűen nem akar "belém-állni".
Értem a verset, értem: mi a lényeg.
Csak én vagyok a bolond, szépségét
csak én nem érteném meg?
Furcsa dolog, sajnálom szerfelett.
Sajnálom barátom, hogy ezt kell mondjam,
de: szerintem ez most nem sikerült.
Ne haragudj rám: Tamás
Kedves Joxemi!Aki nem ismeri ezt az érzést az hiába olvassa:)
"…eszem mondja küldjed el.
Szívem mondja gyere vissza,
most már az enyém leszel."
De végül vagy az ész,vagy a szív szavára hallgat az ember,vagy mind a kettőre:)))
Te tudod melyikre hallgass!
Szeretettel Erzsi