tenyerén kuporog a fény,
hátán cipeli a felhők taraját
– fázósan közelít a tél…
Álmok tűnnek el a sarkon,
helyükön kavarog a szél,
magával ragad holt falevél halmot
– szívünkben lapul a remény…
Egyre közelebb a vége:
elmúlt egy szép közös év,
fahéjas ünnepi illatok szállnak,
boldogan simul kézbe kéz!
4 hozzászólás
Kedves Dreaming!
Kellemes, év végi hangulatot éreztem versedből. Szép költői jelzőid, megszemélyesítéseid, a vers ritmusossága, mind kiemelik kiemelik versed tartalmát. Szeretet, szerelem, remény sugárzik soraidból. Jól esett olvasni!
Szeretettel: Zsóka
Igen, köszönöm kedves Zsóka – mostanában ilyen a hangulat nálunk.
…de hát tényleg karácsony előttől "datálódik" ez a szép szerelem 🙂
Nagyon szép és kellemes reményteli a vers nekem tetszik!
Szeretettel:Eszter
Szia Eszter!
Köszönöm – örülök, ha ilyen a hatás 🙂