Csak vér nélkül reszketett,
s mozdulatlanul tépett
bele magánya félve
az időnek tükrébe.
Elalélt, ahogy a szent
érintés hadat üzent
az angyali jégtestnek,
s pihent rajta fényesen.
Csak beszívta moraját,
s csókolta nap hevével.
Földöntúli békével
karolta át a palást,
amikor arra eszmélt,
hogy élvezi a vesztét.
12 hozzászólás
Hát, most aztán feladtad a leckét, legalábbis nekem. Igazából még nem jöttem rá miről szól pontosan, de nem baj. Majd rájövök szépen:) Tetszik 🙂
A címe alapján egymást tapintó, ismerkedő, vágyakozó kezek adtak ihletet. Vagy ők írták a verset??
Nekem sem egyértelmű, csak az, hogy a hangulata nagyon jó 🙂
Hanga
Többszöri elolvasásra késztetett, de határozottan tetszik.
Andika!
Ez nagyon jó!
Valóban elmélkedésre késztető!
Gratula!
Érdekes vers, s valóban nem lehet igazán tuni, miről szól, de épppen az a jó benne. Nagyon tetszik!
Látom, feladtad a leckét az olvasóidnak. 🙂 Valóban el kell olvasni párszor ezt a szonettet, hogy az ember rájöjjön, miről szól, és még akkor sem biztos, hogy mindenki ugyanazt hozza ki belőle. Éppen ez a szép benne.
Ez a vers Jézus keresztrefeszítéséről szól szerintem. S nagyon jól sikerült Andika! Gratulálok!
Hááát én talán értem,
Ha jól érzem…
Andika, versed szép lett!
Kedves Andrea!
Valóban szép szonettet írál. De én nem értm, miért nem lehet világosan megírni azt, amit ki akarunk fejezni? Úgy vagyok az olyan versekkel, mint a képekkel. Ha nézek egy festményt, szeretem látni, amit a festő ki akart fejezni. Ne én találjam ki. Ő tudja nekem megmutatni, világosan, érthetően! Nem találós kérdés, és nem keresztrejtvény. Ha találgatni akarok, akkor az utóbbiakat választom.
Lehet, mások sem találják el, mit is akartál kifjezni, csak éppen nem akarják tudomásunkra hozni.
Szeretettel: Kata
Bosánat ezzel nemértek1et.Sztem a vers igenis legyen képszerű.A kép mutasson vmit, terelje jellel a figyelmet,mit akar mutatni,de ne rágjon a számba mondanivalót,ne verje ki a szemem.Ne nézzen hülyének az alkotó.Hagyjon szabad gondolkodási lehetőségét,h asszociáljak,h azon érzelmek törjenek fel bennem,amik rám jellemzők a vershelyzetben,amit idéz,ötvözve az ő érzéseivel.Adjon vmit,de had"döntsem"el én,mennyit fogadok el/be ebből
Szép a vers sztem,épp az a jó benne,h szinte bárhogy érthetem
Formailag kicsit zavar:sok áthajlás,de ez az én gondom:)
A vége miatt fontos többször olvasni,az ember hagyjon magának kellő időt az utolsó sor előtt
Tetszik a"vér nélkül reszketett"és h a magány beletép az idő tükrébe,annyira plasztikus,szinte látok egy sápadt remegő kezet, utolsó erejével talán,nagy elkeseredéssel tép el valami vízszerűt, fátyolosat,de megakad a mozdulat,sima,kegyetlen,éles és hideg üveg-tükörlapba ütközik…
Nekem elindította a fantáziám:)megyek képzelődöm kicsit:)
üdv
Zs
Csendesen fáj.
Te jó ég! 🙂 Ekkor kavart okozott ez a vers? 🙂 Sebaj… rég nem jártam itt és most olvasom. elmondom a titkot: egy idősebb férfi keze fogta az enyém, és mikor nem, néha hiányzott… a lány lehettem volna.. és mégis szerettem azt, hogy fogja a kezem… ő belém szeretett és inkább eltűnt… nagyjából ennyi dióhéjban…