Ki vagy?

Már nem vagy az.
Ki voltál, az, az ártatlan kisgyerek.
Már nem vagy az.
Ki voltál, az, az álmodó kis helyes.
Már nem vagy az.
Ki voltál, az, a kis cserfes.
Már nem vagy az.
Ki voltál, az, az ártatlan kis naiv.

S már nem vagy az.
Nem vagy az a kislány, kinek szemében,
Az ártatlanság fénye ragyog.
S már nem vagy az,
Kire anyu, pöttyös szoknyát adott.
És már sok minden nem vagy,
Mi nem is oly régen voltál,
De velem egy vagy.

S már nem lehetsz.
Ugyan az a kislány, ki farsangkor,
Idegesen ott állt a többi gyerekkel,
Nevetséges jelmezben.
S már nem lehetsz,
Ugyan az a kislány,ki húsvétkor,
Piros tojást mintáz, izgatott kezekkel.
S nem lehetsz már,
Ártatlan, nem lehetsz.
Hisz az élet vadul átgázolt rajtad,
S megölte gyermeki lelkedet.
De ne félj, hiszen én, itt vagyok veled.
Itt maradok és fogom két kezed,
Miközben meséket hazudok neked.
Hiszen egy vagyok veled.

S lehetsz már,
Ó, igen lehetsz!
Diplomás jogász,
Ó igen lehetsz!
Orvos vagy pilóta,
Ó igen lehetsz!
Boldog és gondtalan?
Biztosan lehetsz,
Majd ha a kezedben tartasz egy kezet,
Kinek meséket hazudhatsz,
-Lehetsz, tiszta vizű patak,
Lehetsz.
Lehetsz bárányt simogató szellő,
Lehetsz.
Lehetsz a gyermekem,
Lehetsz.
Hiszen egyek vagyunk!-
SZERETSZ?!
2008.Október 16.