A nevem: Költő.
És egyszersmind: Nő.
Érző, forrongó, lüktető!
Fiatal hévvel törtető!
Szív dobog bennem,
olyan,mint benned –
Nézz tükörbe, s megláthatsz, érzem,
nézz szemembe, s ismersz egészen.
A lelkemben vad tűz,
és egyre csak űz,
lángolva, lüktetve éget,
éppolyan tűz hajt, mint téged!
(2005-10-01)
3 hozzászólás
Versedet olvasva úgy éreztem, mintha tényleg nekem beszélnél, aztán meg mintha én mondanám mindezt valakinek, tehát teljesen “magaménak éreztem”, ha lehet ilyet mondani más verséről.
Gratulálok! Hanga
Szia! Igaza van Hangának! A végére én is azt éreztem, ezeket a szavakat én “ordítom ki” magamból, hogy tudatosuljon mindenkivel! Nagyon tetszett, köszönöm!
Igazi fiatalos hév, lüktető verssorok…
Telis-tele a pozitív önismeret jelzőivel.
Tetszik nagyon. Örülök, hogy olvastalak.