Csak hintázik bennem a kétely,
s én tépném horgonyom láncát,
de az iszap könyörtelen és a lánc erős.
Sötét felhőket torlaszt a vihar,
s egyre közelebb az ismeretlen.
Egyszerű egyenlet, mégis megoldhatatlan.
Csak az ember nem tudja a megfejtést
az ember-re.
Hintázik bennem a kétely,
s én már azt sem tudom,
miért tépném a láncot.
Zihál a kétség, a mindig álmatlan
menekülés; a vágyak most némán figyelnek.
…egyre közelebb az ismeretlen…
Talán, ha ideér, belőle végre kiolvashatom,
mit jelent az ember.
Kihívás
By black eagle
5 hozzászólás
Kedves Laca!
Talán a megoldás benne van:
"…egyre közelebb az ismeretlen…
Talán, ha ideér, belőle végre kiolvashatom,
mit jelent az ember."
Szeretettel: Ica
A záró sorokkal felemelted az egészet. Szeretettel
Kedves Ica és Andy!
Köszönöm figyelmeteket, örömmel láttalak.
Szeretettel: Laca
A biztos rossz is jobb, mint a kétely. Talán van ilyen mondás.
Utánanéztem, és ezt találtam:
"A látásod csak akkor tisztul ki, amikor bele tudsz nézni a saját szívedbe. Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé néz, felébred.” (Carl Jung pszichiáter)
Most már csak azt kell megnéznem, ide illik-e.
Döntsd el Te, kérlek!
Van mit olvasgatni nálad!
szeretettel:
Ildikó
Szervusz, Ildikó!
A Jung-idézet tetszik, szerintem illik is ide, hiszen a vers gondolata is (bár külső befolyásokat, kényszerítő erőket sugall) az önvizsgálat, önmagunk megismerése körül forog, amihez a kihívásokon keresztül is vihet az út. Asszem…
Üdvözlöm a mindig gondolkodó olvasásodat, életre kelted a szöveget.
Üdv: Laca