Ha vállad a vállam lenne,
szétfoszlott álmokon megpihenne.
S ajkadról a szó, ha tolvaj volna,
megkésett nárciszokra hajolna.
Ha némán megremegne a pillanat,
szélvész tekinteteken gyorsvonat.
Rebbenne az idő, s szenvedély,
homlokunkon át ívelő vadregény.
Ha nem is állna meg a pillanat,
s a vonaton nézném kedves arcodat.
Jöttödre nem várna látomás,
elpirulna, mint kihűlt vállvonás.
2 hozzászólás
Kedves Alkonyi!
Szép,ötletes sorok!
Egyéni stílusod nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Tisztelt Alkonyi!
Különleges az ön világa!
Jó olvasni róla!
tisztelettel: túlparti