Kikelet

Nézd, újjászületett a kikelet,
cincék látogatják a ligetet!
Gondtalanok, trillájuk messze száll,
pajkosak, huncutul csicseregnek.

Ó, de kedves! Nézd, a vállamra szállt,
de csak pillanatra – s már tovább állt
a virágba borult fa ágára,
s onnan fújja tovább édes dalát!

Nyomukban rügy fakad, s bimbó bomlik,
színes szirom ősz hajamra omlik.
Csak füttyögnek vígan, derűs leszek,
boldogságtól könnyem hatol csontig.