Kidugja fejét a tavasz,
Ibolya nyílik, még kamasz.
Krókusz kél, világra pillant,
Egy dallam lelkemben csillant,
Lágy madártrilla megigéz,
Ecsettel reményt megidéz,
Tárul a föld, megsimogat,
Csendben szíveket nyitogat.
Kidugja fejét a tavasz,
Ibolya nyílik, még kamasz.
Krókusz kél, világra pillant,
Egy dallam lelkemben csillant,
Lágy madártrilla megigéz,
Ecsettel reményt megidéz,
Tárul a föld, megsimogat,
Csendben szíveket nyitogat.
9 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Igen… szép ám a tavasz…
mint versed is!
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Igen szép. Már virágzanak a mandulafák. Ám még éjszakánként fagy van, a tél itt toporog, hiába kopogtat a tavasz…
Ennek nagyon örülök 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
M
Megnint egy csodaszép írás a kikeletröl!
Különösen tetszett ez a sor:
"Ibolya nyílik, még kamasz."
…annyira ötletes!
Szeretettelgratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Igen. Van ahol már nyílik, nálunk még nem, pedig nagyon várom. A nap is oly ritkán bújik elő pár pillanatra.
Ennek nagyon örülök 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Zsuzsa
Szép így a kikelet! "Csendben szíveket nyitogat"
Köszönöm szépen kedves szavaid! 🙂
Kidugja fejét a tavasz-ez szerintem remek. Az is, ahogy minden más ebből következik. Először a természet majd az ember is kitavaszodik, megtavaszodik. Szép vers, gratulálok.
Köszönöm szépen! 🙂