Hallod mit suttog a szellő?
Hamarosan futva érkezik,
kacéran megperdül- fordul,
és majd egy kicsit lefékezik.
Nézd, gyengéd csókokat lehel
a fagyos, szundikáló földre.
Nyomában kikelet- nyitány,
madárdal zeng bele a csöndbe.
Sír, zokog a jámbor felleg,
mesél, simogat szelíd hanggal.
Ringatja az óvó ágat,
bársonyos, pihe- puha dallal.
Szirmot bont a kék ibolya,
megpezsdül a mezőn az élet.
Lepke lelkembe méz folyik,
nemes napsugár hoz bőséget.
9 hozzászólás
Szia!
Nagyon magával ragadott ez a versed. Nagyon várom a tavaszt, a melegebb időt. Gyönyörűen írtad meg azt a tavaszváró -nyitányt. Gratulálok!!!! üdv hundido
Köszönöm szépen kedves szavaid. Nagy örömöt szereztél vele. Zsuzsa 🙂
Kedves ElizabethSuzanne!
Gyönyörű szimfónia.
Máris jó a reggelem, köszönöm szépen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Nagyon szépen köszönöm kedves szavaid és a gratulációd: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szinte hallani a tavaszelő muzsikáját. /Én a hernyó helyett inkább a lepke szót javasolnám, talán a hangzása is szebb lenne./
Szeretettel: Kati
Kedves Kati! Köszönöm szépen kedves szavaid és az építő jellegű kritikát 🙂 Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szépséges versedhez szeretett5el gratulálok: Ica
Kedves Ica! Közönöm szépen: Zsuzsa
Kedves Ica! Közönöm szépen: Zsuzsa