Macskagyökeret szopogatok, hogy tudjak aludni,
a selymes, halványzöld fűbe mélyen bele lapulni.
Édesen szunnyadni, mint szajha vetetlen ágyon,
mosolyogni, mérhetetlen szabadsággal, ezt várom.
Végzetem, a rendetlenség retkes állapota,
homorú lelkemet ez teszi másállapotba.
Minden sarokban, fertő, mocsok, hányadékhegyek,
Elevenen elégetlek, aztán hazamegyek.
6 hozzászólás
Drága Edit!
Versed többről, mint kimerültségről árulkodik.
De valóban, egy jó kiadós, nyugodt alvás biztos segítene.
Vagy ahogy írod, a mindent elemésztő, tisztító tűz.
Nehéz megállnom, hogy ne vegyem szó szerint a versedet,
ami drámai, kifejező, borzongató, és felkavar engem.
Szeretettel gratulálok e mini drámához!
Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm értékelêsedet! Értékes mondataid már javított az állapotomon és nem keveset 🙂
Ez volt bennem ma, ez a hangulat és ez jôtt ki.
Szeretettel:Edit
Kedves Edit! Ismerős érzés, talán nem is annyira abszurd:) Az ember, ha eljut egyszer odáig, hogy a sarkokban mocskot lát, s hányadékhegyeket, tényleg eléggé ki van merülve. Erőteljes vonásokkal érzékeltetted, milyen ez!!! Tetszett! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Hiányoztál!!!!!!!!
Olyan régen voltál nálam.
De most imeglátogattál,l amiért nagyon hálás vagyok.
Okosakat mondtál megint.
Szeretem,ha okosakat mondassz.
Szeretettel: Edit
A kimerültség, amikor minden zörrenés vagy minden látkép már irritál, de valahogy akkor sem tudunk aludni, ha a pihe-puha ágyikóban fekszünk. Valami ilyesmi ez a kis vers számomra. Nagyon tetszett! 🙂
Húh, egy kicsit beleborzongtam kedves Edit.
Szerintem ritka az ilyen állapot, ha nem is abszurd.
Szebb napokat.
Szeretettel gratulálok: Ica