Kinek mondjam el,
ha a mosolygós kék égből is,
villám csap belém,
hol a Nap születik,
ott virágzik a sötét
s néma szavak röppennek felém.
Ki mondja el nekem,
hogy nem minden könny fáj,
a vigyor, mi ráfagyott arcomra,
nem több, mint idő szántotta ránc,
sorok közt megbújó dallamok,
a tegnapból itt maradt utolsó tánc.
Kinek mondjam el,
a puszta,sivár gyökértelen álmaim,
szél repíti, vihar tépi,
adnám koldusnak akár,
kenyér közé rejtem is,
mégse kéri.
Kinek mondjam el,
hogy koldus lettem én,
mint álomba, úgy lélekben is szegény,
rongyként lóg a múlt,
lassan el is porlad,
s vele porlad a remény.
19 hozzászólás
Kedves Harcsa!
Ha nem mondod, hát leírod nagyon szépen. A barátoknak akik szeretnek és megértenek ők biztosan meghallgatnak. Tudom.
szeretettel-panka
Kedves harcsa!
Igazi töprengő gondolatok!
Csak "beszélj" és én mindig meghallgatlak…
… én már csak ilyen vagyok!
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves harcsa!
Természetesen nekünk, s ha nem is hallom szavad, olvasom soraidat.
Nagyon tetszett versed, igazi, őszinte kérdések…
szeretettel olvastalak: Zsu
Egy barát mindig meghallgat, mindenféle fenntartás nélkül. Ezt vallom, és bár egy kézen meg lehet számolni mennyi az igaz barát, de egy kézen öt ujj található . 🙂
Mindig olyan verset olvashatok tőled, amely tükrözi felém azt, csupa szív ember vagy. Köszönöm az élményt, amelyet verseddel adtál át nekem.
Marietta
Kedves Panka, Tünde, Susanne, és Marietta!
Köszönöm, hogy olvastátok.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa, szépen megfogalmaztad ezt a fájó érzést.
Versedhez szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves harcsa!
Mély bánatot sugall a versed. Őszinte versedben szép képekkel érzékelteted.
Szeretettel olvastam: oroszlán
Kedves Harcsa!
Olyan a versed, mintha fájdalmasan belekiáltanál a Nagyvilágba, mert nincs, kinek elmondanod bánatodat… S milyen jó, hogy mégis le lehet írni, írásban is el lehet mondani mindent, ami megnyugtat, lecsendesíti fájdalmainkat. Nekem is van egy hasonló versem, amit nem is teszek föl, mert abban minden bánatomat beleszőttem, mégsem szeretném másokkal megosztani. Hadd fájjon. S már az is, hogy leírhattam, megnyugtatott. Még nagyon fiatal koromban egy idős ismerősöm egyszer azt mondta előttem valkinek, akinek fájdalmai voltak: Örülj neki, mert érzed, hogy élsz! Nem szívderíő, mégis van benne valami.
Versed tartalma nagyon elgondolkodtatott.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Noémi.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Kedves Oroszlán!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Kata!
Neked is nagyon örültem, és igazad van, ha kiírja az ember magából, akkor az segít, valamennyire.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Azt látom ebben a versben , hogy igen nehéz a keresztet cipelni. A hangulata nagyon szomorú, főleg a remény miatt, mint mondják a remény hal meg utoljára, de ezt csak a vers sugallja,
a valóságban mindig van remény.
Szeretettel, gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon örültem neked.
Igazad van, remény az mindig van, hisz az belőlünk fakad, csak nem szabad feladni.
Mégis, néha olyan kilátástalan minden.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Nagyon szomorú sorok, de lenyűgöző versed hangulata…
Gratulálok, Judit
Kedves Harcsa
Gratulálok a versedhez, nagyon szép.Mindig kell keresni valakit akinek elmondhatod a bánatod, aki meghallgat Az segít igazán,ha kimondod ami fáj.Kívánom, hogy mindig legyen egy,két ember aki a közeledben aki szán rád időt és figyelmet.
Szeretettel. Ágnes
Kedves Judit!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Kedves Ágnes!
A kimondással már nincs baj, a meghallgatás egy kicsit más.
Nagyon örültem neked.
Üdv: harcsa
Szia!
Ezt eddig még nem olvastam. Pedig nagyon jó!
Arra gondoltam, hogy ha már a "Kinek mondjam el " kérdésre van egy válasz (ami nem a senki), akkor félig nyert az ügy.
Végül is itt elmondtad a "fél világnak"! 🙂
Grat. Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm, hogy rátaláltál az írásomra.
Igazad van, valójában elmondtam, és jólesett.
Nagyon örültem neked.
Üdv: harcsa