Kunyhó áll a falu szélén,
ott él az én öreg néném.
Vele lakik öregapám,
már a határ van ezután.
Kinn dolgozom a határban,
felgyűrt ingben, bőrcsizmában.
Szántok, vetek, aratok,
kaszát, kapát forgatok.
Letettem a kiskabátom,
mert meleg van a határon.
Délidőre jár a nap,
várom az asszonyomat.
Kosár van a karjain,
víg mosoly az ajkain.
"Én azt mondom tenéked,
hoztam egy kis ebédet!"
Jólesik a hazai,
ha az asszony hozza ki.
Utána a kulacsban,
jóféle kis ital van…
Az ajkait csókolom,
ő a kedves angyalom.
Sóváran nézek utána,
ahogy haza viszi lába.
A fa alatt heverek,
pihenek egy keveset.
Aztán jöhet a munka,
vágom a sort halomba.
Mögöttem szedik a markot,
folytatom a kaszaharcot.
Győzzétek utánam lányok,
mert én ám az élen járok!
6 hozzászólás
Szia!
Aranyos, ritmusos vers, örülök, hogy olvashattam!
Ági
Kedves Ági!
Azért azoknak a régi időknek is megvolt a maga varázsa. A munka és az élet egy volt, s az ember harmóniában élt a természettel.
Köszönöm hozzászólásodat!
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Szinte láttalak a határban! Még fütyültél is munka közben!
Gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Valóban fütyörésztem, honnan tudod?
Méghozzá frissen, vidáman, mint élarató!
Örülök, hogy tetszett a vers!
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
De jó! Nagyon tetszik. Ahogy Panka mondta, már én is láttam magam előtt a vers cselekményét. A ritmus jó, bár néhány helyen megtörik, de nem túl erősen.
Örülök, hogy olvashattam verset:
Faddi Tamás
Kedves Tamás!
Annyi ritmus van benne, amennyi kell, máskülönben mondókává válna.
Valamikor kézi aratás volt, s a lányok, asszonyok szedték a markot az arató után. Volt ám versenyszellem is, hogy ki arat az élen?! Mert hogy az ám a legény a gáton, meg a faluban is nagy tekintéllyel bírt !
Üdv.: Alberth