Korbáccsal gyötrik a lelkemet,
mert neki bűn szabadnak lenni,
megfojtja szíved a létemet,
engedj most a pokolba menni.
Vér csordogál a szemeidből,
s én megtisztítalak ajkammal,
vágy szakad fel az ereimből,
égetlek a kínzó szavakkal.
Lábad elé hullik egy patak,
csak nézed meggyötört fényemet,
nekünk csak szenvedés, mi marad,
s keresztre feszíted lelkemet.
6 hozzászólás
Meglásd, jő a jó,
Gratulálok érző képeidhez!
A.
Érzésekkel telített, fájdalmas vers ez. Nekem különösen tetszik az utolsó versszak. Gratulálok!
Fájdalmasan szép! Igen, az utolsó versszak tökéletes! Gratulálok én is Andika!
Nekem is tetszik. Én nem válogatok a versszakok között, hogy melyik jobban 🙂
Andika!
Sebet ejtően fájdalmas!
Érezni a kínokat!
Gratula!
Nagyon szép képekkel érzékelteted a kínokat.