Úgy
300 felett
embertelenül
kopnak a kerekek,
felhevülten, a forró aszfaltnak
kéjesen csókot adnak.
A beton hálából,
kivetkőzik magából,
s ahogy a tűző nap
lelkét felizzítja,
mámorral bőg fel
kipufogója.
Itt
nincs
lehetetlen,
az
akarat kegyetlen,
a vad rohanás
nem tény,
hanem kihívás.
A szélben
vadak a szellemek,
a gyönyör is kéjesen tekereg.
A motoros
lelke a felhőkig felér,
őrülten rohan a boldogságért,
s nincs benne félelem,
s nincs benne veszély sem,
lelke a sebességbe fut merészen.
Suhannak a fákkal a gondolatok,
üzennek a kipörgő keréknyomok.
Intek felé, de nem látja már!
Ég Veled hát!
Széles utat, kövér gázt!
6 hozzászólás
Szia!
"Elbocsátó szép üzenet…"
…jól "elhúzott" az a motoros! Körül sem nézve, csak magára és a motorra figyelve (mi majdnem egy, és ugyan az) … pedig, ha körülnézett volna…
Gratulálok!
Igen, ilyenek az "Őrűlt motorosok"
"Suhannak a fákkal a gondolatok,
Üzennek a kipörgő keréknyomok"…:)
Nagy tempó 🙂 300 felett! Jó versike 🙂
Köszönöm Kedves Gyömbér, Dóra és Tamás!:) A száguldás már csak ilyen!:)
Váóvv. Az ütős, lendületes kezdés után kicsit kifogyott a lendület, de ezért a képért megérte:
"A beton hálából,
kivetkőzik magából"
Sok jót,
panna
Köszi netlike, nagyon régen írtam, de szeretem:)