Ideje volt már
ennek a számvetésnek
magammal.
Csak tudod
nélküled már
nem találtam a
darabokat
önmagamban.
Elvitted.
És ez az új én,
ez a nélküled élő…
őt nem ismerem.
Egy nagy kirakóst
hagytál csak.
Talán azt hitted,
szeretek játszani,
de
a kirakós is csak
társasjáték.
És nem vagy itt.
Nem segítesz.
ülök a saját darabjaimon,
és viszi őket a szél
szerteszét.
Minden nap
más kezében
száján, ölében
találom meg őket.
Fáradok, tudod?
És mi lesz
ha egyszer
amikor már túl sok felé szállt
egyszerűen
nem lesz több darab?
Akkor, szerteszét szórva
kivel vetek majd számot?