Lelkem fáján
levelén és ágán
bogár mászik
látszik
emberi arca,feje,
kerek,tágra nyílt szeme
benne rezdül a világ
a végtelen
ujjával törli szemét
szárnya rebbent zenét
és lombokat
mint gondolat
úgy játszik lombomon
napsütötte dombokon
árnyas völgyeken
nézem
magamba mártott kés
szemem ütötte rés
kitárt ablakán
kis bogár
arcom arcodon,
együtt álmodom
levél rejtekén
veled.
10 hozzászólás
Sosem haboztam még egy versnél sem ennyit, hogy írjak -e vagy sem.
Ez biztosan jelent valamit. Talán azt, hogy meglepően érdekes ez a vers.
Többször is elolvastam. Még mindig érdekes volt…..
Látom ez az első, amit feltettél. El fogom olvasni a másodikat is…..
Talán… nem biztos! Magány?..és tetszik!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm,szusi és Selanne!
Érdekes alkotás! Borzongat! Viszont teszik.
Köszönöm,István!
Valóban érdekes! És mintha sokkal többnek látszana annál, mint amennyit mutat…Lélek és belső utak…
remek
üdv
leslie
Leslie,köszönöm!
Valóban érdekes verssel mutatkozol be. A gondolat is rendkívüli, nem mindennapi.
Igaz, én a hagyományos verselést tartom "igazi" verselésnek, de ez is ma divat, s eme versnél még jól is áll.
Üdvözöllek a Napvilágnál, érezd magad jól közöttünk.
Kata
Szia!
Orulok,hogy rad találtam csodas képeket és nagyon jó ritmust mutat a verses. A tartalma pedig mely és elgondolkodtató .
Gratulálok hozza :messi
A kis bogaras : )
Delory